Goran Visnjic annak a bizonyítéka, hogy Hollywood végre átlépi az etnikai alapú szereposztás határait, vagy csupán arról van szó, hogy egy magas, sötéthajú és szexis férfit bárhol nagyra értékelnek, ahol kamera van?
Valószínűleg az utóbbi igaz, de a 28 éves horvát színésznek megvan az a különleges képessége, hogy akaratlanul is gondolkodóba ejti a rendezőket egy-egy szerepet illetően. Például az 1998-as „Átkozott boszorkák”-ban játszott szerepét eredetileg egy amerikaira írták. A „Mélyvíz” című thrillerben pedig, ahol Goran egy lelkiismeretes zsarolót alakít, egy ír színész szerepelt volna.
Ha a film nagy sikert arat, elképzelhető, hogy Goran a korábbi ER doktor, George Clooney nyomdokaiba lép.
Franciaországban, a Cannes-i Carlton hotel egyik csendes zugában találkoztam Mr. Showbiz-zel, aki elegáns, szürke Ermengildo Zegna öltönyt viselt, és látszólag nem nagyon foglalkozott az ígéretes jövőjével.

- Nemzeti hős Horvátországban?
- Nem, nem vagyok nemzeti hős! (nevet)

- Azt hallottam, hogy híresebb, mint a teniszcsillag, Goran Ivanisevic.
- Semmi esetre sem. Egyébként néztem az egyik meccsét és majd lerágtam a körmeimet, annyira izgultam. Hirtelen úgy éreztem, hogy az, hogy megnyerje a Wimbledon kupát, fontosabb még annál is, hogy az elkövetkező években is a Vészhelyzetben maradjak. Ez őrültségnek tűnhet az emberek számára. Személyesen is megismerhettem őt, és ez volt az egyik legnagyobb dolog az életemben!

- Nehéz volt Horvátországot otthagyni és Amerikában kezdeni karriert?

- Nem annyira. Már 3 vagy 4 éve hol itt vagyok, hol ott. Először csak 5 napot töltöttem az Államokban, aztán 15-öt, az „Átkozott boszorkák” forgatásakor pedig már egy hónapot. Vagyis fokozatosan történtek a dolgok. Nem voltam állandóan ott. Most is, amikor letelik a Vészhelyzet 9 és fél hónapos forgatási időszaka, mindig hazamegyek Horvátországba.

- Tényleg visszamegy olyankor?

- Ó, igen. Már 7 éve minden nyáron Dubrovnikba megyek, hogy a nyári fesztiválon Hamletet alakítsam. Ez az első nyár amikor nem így van. Amikor majd kapok egy hosszabb pihenőt, hazamegyek, és színházban fogok játszani.

- Máshogy tekintenek önre az emberek most, hogy Horvátországban is vetítik a Vészhelyzet újabb epizódjait?

- Ott most az előző szezon 15. részénél tartanak. Talán egy kicsit máshogy néznek rám. De már korábban is ismertek, mert Horvátországban szerepeltem színházban, mozifilmben, tv-ben – de most ez egy kicsit más, komolyabb dolog, mint eddig volt. (mosolyog) Az a legjobb, hogy a barátaim egyáltalán nem változtak meg.

- Még mindig szoktak együtt hülyéskedni?
- Persze! Főleg, ha valamit angolul mondok!

- Hogy került Horvátországból a Vészhelyzetbe?
- Az „Átkozott boszorkák” premierjére jöttem, és a „Férjfogó” című filmben is szerepeltem. Aztán, amikor már elkezdtem összecsomagolni, hogy hazainduljak, az ügynököm felhívott és azt mondta: „A Vészhelyzet producerei azt kérdezik, hogy lenne-e kedve 1 évig szerepelni a show-ban.” Azt kérdeztem tőle: „Ugyanarról a Vészhelyzetről beszélünk?” Aztán azt mondtam: „Igen, mondja meg nekik, hogy gondolkozni fogok rajta. Három másodpercig.” Az első vagy második rész után úgy döntöttek, hogy meghosszabbítják velem a szerződést. Így történt.

- Akkor már nős volt?
- Lássuk csak, azóta vagyunk együtt, hogy először Amerikába jöttem a „Köszöntjük Szarajevóban!” miatt. Valamikor az „Átkozott boszorkák” után és a „Férjfogó” előtt házasodtunk össze. Hadilábon állok a dátumokkal; kb. 2 éve vettem feleségül Ivanát.

- Ivana mit szólt ahhoz, hogy Amerikába kell költözniük?
- Valójában 2 éve élünk ott, amióta elkezdtem a Vészhelyzetben szerepelni. Azt mondtam neki: „3 vagy 4 hónapig leszek ott. Van kedved velem jönni?” Akkor már egy éve együtt voltunk. Eldöntöttük, hogy velem jön, aztán hazamegyünk. Igazából nem is éreztük át a helyzet komolyságát. Kb. 3 percet gondolkoztunk a döntésen. Egyszerű volt. Megkérdezte: „Menned kell?” Erre azt válaszoltam: „Igen.” Ő pedig: „Ok, akkor veled megyek.” ”Jó, nagyszerű, tökéletes!”

- Hol volt az esküvő? Vegasban?

- Itt, Amerikában házasodtunk össze 2 - 2 és fél éve. Nem Vegasban, Santa Barbarán. Láttam egy pár helyet Vegasban, de azt mondtam: „Na, ez nem az én stílusom!”

- Gondolkozik a családalapításon?

- Egyelőre még nem aktuális. Szóval ezen még nem igazán szoktam gondolkozni.

- Miért döntött úgy, hogy elvállalja a „Mélyvíz”-ben a zsaroló szerepét?

- Mert olyan rosszfiút alakíthattam, aki megváltozik. 4 vagy 5 nap leforgása alatt a viselkedése 180°-ot változik, lelkiismeret nélküli bűnözőből, vagy nevezhetjük bárminek, igazán jó emberré, majdhogynem romantikus hőssé válik. Meghallgatásokon vettem részt a szerepért, és nagyon szerettem volna megkapni.

- Ebben a filmben van egy Vészhelyzetbe illő jelenete, amikor mesterséges lélegeztetést végez. Gondolja, hogy ez megzavarhatja a nézőket?

- Igazából beszéltünk erről. Ez teljesen más, mint bármi amit a tv-ben látni. A jelenet kb. másfél perces, és a tv-ben semmi ilyesmit nem lehet, ez túl sok idő. Szerintem nem olyan rossz dolog, hogy a filmben van egy ilyen kitérő. Jó, hogy a közönség megpihen egy percre, még akkor is, ha nem igazán illik a filmbe, és valakinek ez   személyre szóló tréfa. Azt hiszem, elég gyorsan vissza lehet térni a történet menetéhez. 

- Megtervezi a Hollywood-i karrierjét, vagy lazábban közelíti meg a dolgokat?

- A karrierem egyik legfontosabb alapelve, hogy minden munkát amit kapok, úgy végezzem el ,hogy az életemben ez az első és egyben az utolsó is. Természetesen nagyon fontos döntés, hogy milyen szerepet vállalok el, különösen, mert külföldről kerültem Hollywoodba, ráadásul horvát akcentusom van, ami az amerikai közönség számára úgy tűnik, mintha orosz lenne. Még mindig bennük van, hogy a 007-es filmekben a rosszfiúnak orosz akcentusa volt. Ilyen szerepeket nem vállalok, mert nem szeretném, ha általánosítanának. A Vészhelyzet sokat segített, az akcentusom is alakul, bár ez kemény munka. Az első lépés amit meg kell tenni ahhoz, hogy valaki sztár lehessen: meg kell tanulni angolul beszélni. (nevet) Alapvetően nem gondolkozok azon, hogy sztár legyek, csak az jár a fejemben, hogy mindig jól végezzem a munkám. Ha nem így van, az nem az én hibám. Mindent megtettem, amit csak tudtam.

- Sok mozifilmes szerepet kap?

- Nem annyira. Az a legfontosabb, hogy jó legyen a forgatókönyv. Egyik műfaj megszállottja sem vagyok. Személy szerint nagyon szeretem a sci-fit, de amikor egy szerep kiválasztásáról van szó, kizárólag a forgatókönyv alapján döntök.      

- Eddig mi volt a legmeghatározóbb Los Angeles-i élménye?

- A legnagyobb hatással az volt rám, amikor először bementem a stúdióba és láttam, hogy minden olyan óriási. A Warner Bros stúdió egyik emeletén még uszoda is van. Nem hittem volna, hogy létezik ilyen. Miért nem forgatnak egy tavon vagy valami ehhez hasonlón?

- Nagy tehernek érezte, hogy a Vészhelyzet ügyeletes szívtiprójaként George Clooney-t  kellett pótolnia?
- Nem éreztem tehernek, mert abban az évben sok új színész érkezett: Ming Na, Michael Michele, Eric Palldino, én, Maura Tierney. Egy kicsit mindannyian úgy éreztük, mintha George Clooney-t pótolnánk. Ha csak én lettem volna új a csapatban, valószínűleg nehezebb dolgom lett volna. Sok kérdést tettek fel nekem ezzel kapcsolatban, de mindig ezt válaszoltam: „Nem vettem észre, hogy George-nak akcentusa lett volna.” Én más karaktert játszom, más vagyok, mint ő. A show állandóan változik. 
     

- Mi a legnehezebb dolog a Vészhelyzetben?

- Talán az, amikor megbeszéljük, hogy meddig maradok a sorozatban. Sok állandó szereplő van, de az ember nem maradhat örökké a show-ban. Ez egy nagyszerű sorozat, a csapat 7 éve együtt van, nagyon összeszoktak és ismerik egymást. Olyan, mintha egy csapat nagy gyerek egy nagy, őrült családdá vált volna. Az elejétől fogva nagyon jól érzem magam velük. Itt minden nap lehet valamit tanulni. Ha mást nem, a nyelvtudásom legalább fejleszthetem.

- Gondolom ez a legfőbb célja.

- 2 éven keresztül minden nap nyelvtanár foglakozott velem. Szeretném elérni, hogy olyan természetesen beszéljek angolul, mint ahogy az anyanyelvemen.

- Meglepte, hogy a Vészhelyzetbeli szerepét ilyen nagy lelkesedéssel fogadták?

- Őszintén szólva Los Angeles-ben ezt nem nagyon lehet érezni, mert az emberek valószínűleg hozzá vannak szokva ahhoz, hogy színészek járkálnak az utcán. Ez ritkaság.  Néha az emberek odajönnek hozzám és azt mondják: „ Nagyon szeretem a sorozatot, lehet szó egy közös képről?” De ez elég ritka. Azt mondom, nem okozott nagy változást.

- Miért nem?

- Nem tudom. Úgy értem, már azelőtt is felismertek az emberek, mielőtt az Államokba jöttem, mert otthon már 9 éves korom óta játszom. Természetesen a Vészhelyzet óta ez csak fokozódott. Bárhová megyek, valaki felismer, de az emberek udvariasak és büszkék arra, amit csinálok. Ez rendben van. Soha nem érzem, hogy letámadnak vagy ilyesmi.

- Érte otthonról kritika azért, mert a „Köszöntjük Szarajevóban!” című filmben egy szerbet alakít?
- Nem, nem, egyáltalán nem. Miért?

- A polgárháború miatt.
- Véleményem szerint az a film erősen, de igazságosan kritizálja mindazt, ami történt. És az emberek is így látták. Támogatták a filmet.

- Miben változott meg az élete?

- Nos, történt néhány jó dolog, és néhány nem annyira jó. Nincs annyi szabadidőm, mint korábban. Nem tudok annyit színházban játszani, mint azelőtt. De nagyszerű dolog, hogy egy sikeres sorozatban szerepelhetek, és minden nyáron filmet forgathatok, amit nagyon élvezek.

- És a pénz?

- A Vészhelyzet anyagi biztonságot jelent, és most sokkal több embernek segíthetek, mint eddig. Megengedhetek magamnak olyan dolgokat, amire korábban nem jutott. Szóval ilyen szempontból megváltozott az életem, de szerencsére minden más ugyanolyan maradt.

- Nyilvánvalóan örül, hogy a  Vészhelyzetben játszik.
- Az életemben mindent lépésről lépésre csináltam. Azt hiszem, ugyanez a helyzet a Vészhelyzettel is. Jobban megalapozom a hátteret, ha a Vészhelyzet mellett évente még egy filmben szerepelek. Ha a show közepén kapok egy olyan lehetőséget, hogy főszerepet játszhatok egy mozifilmben, gond nélkül elvállalhatom. Nyáron pedig van 3 hónapom a filmforgatásra. Ha nem lennék a sorozatban, nem tudom mit csinálnék, ha évente csak 1-2  nagyobb filmszerep lenne. Akkor 3-4 hónapig nem lenne semmi dolgom.

- Gondolkozott már azon, hogy egy horvát színészből hogyan lehet amerikai mozisztár?
- Csak egy jó ügynök kell hozzá. (nevet)

Mr Showbiz, 2001.