„Május közepén valami nagyszerű dolog történt velem. Felhívott a producerem és mondta, hogy a Warner Brothers filmstúdió producerei – akikkel már a Practical Magic forgatása idején jó kapcsolatba kerültem – szerepet ajánlottak a Vészhelyzet című tévésorozatban. Elfogadtam, és aláírtam az egy évre szóló szerződést…”
A már világhírnevet szerzett fiatal horvát színésszel, a šibeniki Goran Višnjić-csel a felújított Hamlet-ben való szereplése okán beszélgettünk, mely Joško Juvančić rendezésében a Horvát Nemzeti Színházban és a Dubrovniki Nyári Játékokon látható. A zágrábi közönség, amely teltházig megtöltötte a Nemzeti Színházat, ovációval köszöntötte Gorant, aki ezután Dubrovnikba ment, hogy – már hagyományokhoz híven – a Lovrjenac erődben alakítsa Hamletet.
- Változtatott valamit idén Hamlet alakjának megformálásán? Miben más az idei előadás az eddigiekhez képest?
- 1994-ben, amikor legelőször játszottam Hamletet, nem volt elég idő a felkészülésre, még nem is voltam elég érett, így személy szerint nem voltam elégedett magammal. Úgy gondolom, hogy még túl fiatal voltam, bár az akkori tapasztalatomhoz és koromhoz viszonyítva végülis elégedett lehetek. Szerencsém volt, mert tudtam, hogy a darabot télen a Nemzeti Színházban fogjuk játszani – mert a premier nyáron volt Dubrovnikban – és egy vagy két éven keresztül benne lesz a repertoárban, így lesz elég időm, hogy fejlődjek és tökéletesítsem a szerepet. Már hatodik éve játsszuk a Hamletet a Dubrovniki Nyári Fesztiválon, és az alakításom évről évre változik, hiszen folyamatosan érek mint színész, változok mint ember, és a plusz öt évnyi élettapasztalattal, szakmai tapasztalattal együtt azt lehet mondani, hogy eddig ez a legérettebb szereplésem. Minden év fejlődést, érdekesebb, jobb pillanatokat hoz, és véleményem szerint idén érte el az alakításom a csúcsot. Azt mondhatom, hogy a háromnegyedével elégedett vagyok, és ezt eddig nem mondhattam el. Már máshogy gondolkodok bizonyos dolgokról, és a színpadon is otthonosabban mozgok. A legtöbb jelenetben nagyon kényelmesen érzem magam, úgy érzem be tudom tölteni az egész színpadot. Szerencsére ez nagyon kellemes élmény.
- Idén nem Mustafa Nadarević és Ena Begović játssza Claudiust és Gertrudot, hanem más színészek. Véleménye szerint ez hogyan hat az előadásra?
- Természetesen mindig rossz egy kicsit, ha megváltozik az eredeti szereposztás. Nadarević most éppen Szarajevóban dolgozik, de Brkić – akivel már a „Hamlet u Mrduši Donjoj” (Hamlet Mrduša Donjában) c. darabban is együtt dolgoztunk - beugrott helyette. Szerintem ő jó választás volt, és jól be is illeszkedett. Ami Rosenkranzot és Guildensternt illeti, az őket alakító színészek szinte minden nyáron cserélődnek, mert újabb elfoglaltságaik vannak. Nehéz lenne együtt tartani az első szereposztást, hiszen az még a Horvát Nemzeti Színház és a Dubrovniki Nyári Játékok koprodukciója volt, így sok színész volt külsős, a Nemzeti Színház honoráltjai. Nem egész évben játszottuk a darabot, így ha elfogadtak más szerepeket is és nem tudták összeegyeztetni a Hamlettel, akkor elég sok változás történt a szereposztásban. De úgy gondolom, hogy a változás lehet jó is, és minden próbán, minden előadáson történik valami új az új emberekkel. Az az igazság, hogy az előadásnak nem tesz jót ha sokáig nem játsszák, és ez a legfőbb probléma, ugyanakkor szerencsénk van, hogy ilyen hosszú ideig repertoáron volt, hiszen így minden színésznek elég ideje volt arra, hogy mindig változtasson valamit a szerepén, és mégjobban elmélyüljön benne. Úgyhogy van előnye és hátránya is annak, hogy időnként szüneteltetjük a darabot.
- Mit csinált az idei színházi szezonban?
- Színházban keveset játszottam, mert szinte az egész szezon alatt Amerikában voltam. Közben azért eljátszottam néhány régi szerepet, pl. a „Hamlet u Mrduši Donjoj” c. darabban és Carlo Goldoni „Ribarske svađe”-jében (A chioggiai csetepaté) amit a Gavella Drámaszínházban játszom ahol állandó tag vagyok. Amikor hazajövök Horvátországba mindig van 3 állandó darab: előszöris a Hamlet aminek kötött időszaka van; június végén a Nemzeti Színházban és július elején a Nyári Játékokon. Azután a „Hamlet u Mrduši Donjoj” a Kerempuh színházzal való egyeztetéstől függően, vagyis amikor nekik is van idejük meg nekem is, és végül a „Ribarske svađe” a szülővárosom színházában. Nemrég volt két előadásunk Splitben, remek fogadtatással.
- Játszott már színházban Amerikában? - Amerikában nincsenek színházi szerepeim mert ott olyan városban élek aminek nincs igazán színházi hagyománya. Los Angelesben a filmipar dominál, színház szinte nincs is. Van opera, musical, modern balett, de a színházat nem tartják sokra. Az embereknek ugyan lenne rá igényük, de mégsem történik változás ezügyben. Általában félamatőr társulatok játszanak darabokat, igazi nagy színházakból csak ritkán vendégszerepelnek. De még csak egy évet töltöttem kint és lehet, hogy túl szigorúan ítélem meg ezt a dolgot. Lehet, hogy régen voltak jó előadások, és elképzelhető, hogy a jövőben is lesznek, de idén nem volt kiemelkedő alkotás a dráma műnemben.
- Gondolt már arra, hogy New York-ban a Broadwayen próbál szerencsét? - Nem. Színházban csak az anyanyelvemen szeretnék játszani. Úgy gondolom, hogy a színház szoros kapcsolatban van a színész anyanyelvével. A színházban a színész állandó kapcsolatban van a közönséggel. Talán el lehet ezt érni idegen nyelven is, de őszintén szólva engem ez nem vonz. Ha lenne időm és minden feltétel meglenne hozzá, évente egyszer új darabban játszanék itthon.
Ha filmben játszik az ember, lehet tökéletesíteni az aznapi szöveget, és velem nyelvtanár foglalkozik, hogy az idegen nyelv ne legyen túl nagy akadály. Ha majd néhány év múlva az angoltudásom olyan szintű lesz amivel már elégedett leszek, és ha lesz rá lehetőségem talán megpróbálom a Broadwayt. De az még a távoli jövő.
- Milyen filmes projektjei voltak idén? - Tavaly novemberben volt a Practical Magic bemutatója. Rögtön a premier után ajánlatot kaptam a Miramax stúdiótól, hogy szerepeljek a Committed c. filmben Heather Grahammel és Luc Wilsonnal. Los Angelesből Texasba utaztam a film forgatására, ezt követően pedig júniusig sehol sem játszottam. Voltam pár találkozón rendezőkkel és producerekkel, megismerkedtem velük, elolvastam néhány forgatókönyvet. Volt néhány ajánlat kisebb filmekben, viszont a forgatókönyv és a téma nem tetszettek igazán, úgyhogy nem vállaltam el őket. Úgy voltam vele, hogy inkább ne csináljak semmit minthogy olyan szerepet vállaljak el amit nem szeretnék. Május közepén viszont valami nagyszerű dolog történt velem. Felhívott a producerem és mondta, hogy a Warner Brothers filmstúdió producerei – akikkel már a Practical Magic forgatása idején jó kapcsolatba kerültem – szerepet ajánlottak a Vészhelyzet című tévésorozatban. Elfogadtam, és aláírtam az egy évre szóló szerződést. A következő néhány hónapban valószínűleg tárgyalunk majd mégegy évről. Még egyelőre nem vagyok biztos abban, hogy ez lesz a legjobb számomra mert ez évi kilenc hónap kötelezettséget jelent és a sorozat mellett nem tudok majd másban szerepelni. Nem azért mert a producerek nem engedik, hanem mert egyszerűen fizikailag nem megoldható. A Vészhelyzet forgatása heti öt munkanapot jelent teljes kilenc hónapon keresztül.
- Mikor kezdődik a forgatás? - Július 15-én lesz az utolsó Hamlet előadás Dubrovnikban, 16-án még ott leszek arra az esetre ha eső miatt pluszelőadás lenne, de 17-én már indulok Los Angeles-be próbára mert 20-a körül kezdődik a forgatás.
- Mit tud a karakterről akit játszani fog? - Még nem túl sokat tudok a szerepről. Nemrég beszéltem a producerekkel és még csak abban állapodtunk meg, hogy az általam alakított karakter egy horvát orvos lesz. Beszéltünk már arról, hogy mik az elképzeléseim, de még egyelőre csak az van tisztázva, hogy 19 részben fogok szerepelni, és a következő évvel kapcsolatban még tárgyalni fogunk.
- Tervez utána valami újat? - Jövő tavaszig, a forgatás szünetéig a Vészhelyzet lesz az egyetlen munkám. Utána lesz néhány szabad hónapom. Majd akkor döntök arról, hogy milyen új projektet vállalok. Folyamatosan olvasom az új forgatókönyveket és ha majd valamelyik megtetszik, elmegyek a meghallgatásra és várom az eredményt.
- Mit gondol, egy ilyen világhírű sorozatban kapott szerep milyen hatással lesz a karrierjére? - Remélem, hogy új lehetőségek nyílnak meg előttem, de még nehéz lenne erről beszélni mert Hollywoodban egyik pillanatról a másikra történhet az emberrel valami nagyon jó, de nagyon rossz is. Ha esetleg a sorozat már nem lesz sikeres, az hatással lehet az én karrieremre is. De remélem, hogy nem így lesz, és hogy jó ajánlatok várnak rám.
- Hogy halad a munka a Posljednja volja c. filmmel kapcsolatban? - Úgy tűnik, hogy sínen van a dolog. Nem tudom, hogy állunk anyagilag, de mindannyian azon vagyunk, hogy leforgassuk ezt a filmet. Az egyik legfőbb akadály az, hogy a kötelezettségeim miatt nem sok idő jut más munkákra, de idén nyáron már biztosabb lesz a dolog mert beszéltem a Warner Bros producereivel, hogy engedjenek el három rész erejéig, hogy legyen egy teljes szabad hónapom augusztus közepétől szeptember közepéig. Emiatt jövőre a 22 ER részből 19-ben fogok szerepelni.
A film nem egészen olyan lesz mint amilyennek elképzeltük, pl. a marketingre, honoráriumokra stb. vonatkozólag. A rendező és a producer számára is ez az első film. Belefogtunk, és sok hazai színész támogatja a dolgot, és szeretnénk ha megvalósulna, de ha nem tudjuk olyanra megcsinálni mint amit elképzeltünk akkor inkább egyáltalán nem csináljuk meg. De úgy gondolom, hogy lesz elég pénz arra, hogy olyan legyen mint amit elterveztünk, és lelkesedésben sincs hiány.
- Van olyan színpadi szerep amit mindenképpen el szeretne játszani? - Sok ilyen van. Nagyon szeretném Cyranót alakítani. Nem tudom, hogy részemről ez amolyan gyerekes álom egy hősről karddal a kezében, vagy valami komolyabb dolog, de ez a szerep már az egyetemen is vonzott és sokat gondoltam rá. Ha lesz időm a Gavella Drámaszínházban szeretném Čehov egyfelvonásosát, a Medvét eljátszani, amit még a Színművészetin játszottam Matko Sršen professzorral. Szeretném eljátszani újból, nagy színpadon, közönség előtt. Szerintem nagyon jó darab, és úgy érzem, hogy jól menne., és szívesen dolgoznék újra Matkoval. Régóta szeretném ha ez megvalósulna, de még nem volt rá időm. Van még néhány elképzelésem, de túl korai lenne még ezekről beszélni. Még csak 26 éves vagyok, még van időm mindenre Az interjút készítette: Zlatko Vidačković
AJÁNLOM AZ OLDALT
