A Vészhelyzetből ismerhetjük őt, helyes, barátságos, spontán ember, egy távoli országból jött, és most az élete fordulóponthoz érkezett: elindult a sztárság felé vezető úton.
Goran Viąnjić, a legsikeresebb horvát színész Hollywoodban, már eddig is irigylésre méltó karriert futott be a közkedvelt amerikai kórházsorozatban nyújtott alakításával, számos mozifilmben is szerepelt („The Peacemaker”, „Átkozott boszorkák”, „Férjfogó”, „Mélyvíz”, „Hypnotic, és a „Jégkorszak”).
Hihetetlenül jóképű, lefegyverző a mosolya, természetes, spontán, ugyanakkor nagyon titokzatos. Sármja egyszerűen mindenkit megnyer, lehetetlen ellenállni neki. Lisa Kruegert, a „Férjfogó” rendezőjét elbűvölte Goran átható tekintete, gyönyörű hangja, közvetlen, érzéki kisugárzása. Griffin Dune, az „Átkozott boszorkák” rendezője pedig „a horvát Gary Cooper”-nek nevezte. Robert Dornhelm, egy amerikai rendező, aki származását tekintve román, nemrégiben rá osztotta Spartacus szerepét a történelmi film TV változatában. A filmet, mely a legendás gladiátor, Spartacus vezette római rabszolgák hírhedt felkeléséről szól, május végén kezdik forgatni Bulgáriában.
Goran egy igazi Szűz: jó a szervezőkészsége, és mindenekelőtt pontos. Az interjúra Sherman Oaks-i házában került sor, ami Los Angeles egyik részén található. Két órája volt az indulásig, ugyanis a Vészhelyzet legújabb epizódjait Hawaii-on forgatja. Aztán Bulgáriába utazik, a Spartacus tízhetes forgatására.
Goran és a felesége, Ivana idilli körülmények között élnek. A házat, amelyet 2 évvel ezelőtt vettek, egy gyönyörű kert veszi körül, 80 éves pálmafákkal és egy kis műteremmel, Ivana kiégetett agyagszobrai számára.
A házuk helyének kiválasztásában szerepet játszott az is, hogy a Vészhelyzet stúdiójának közelében van.
- Az új Hollywoodnak mi a véleménye Spartacusról, akit Robert Dornhelm TV filmjében játszik?
- Csak találgathatunk, hogy nézett ki Spartacus. Hollywood egy bodybuilder fickóként képzeli el, bár ennek nem feltétlenül kell így lennie. A húszas éveiben járt, és egy átlagos gladiátor életét élte. Egy kőbányából került a gladiátor iskolába, valószínűleg ezért feltételezhetjük róla, hogy kezdetben sovány és rosszul táplált volt. Csak gladiátorként jutott megfelelő élelemhez, ennek következtében fokozatosan emelkedett az ára. A gladiátor kiképzés általában óriási befektetés volt. Rendszeresen kaptak masszázst, és hetente többször nők társaságát is élvezhették. Koruk igazi sztárjai voltak. Ezért a Római Birodalomban a rabszolgákat nem ölték meg olyan könnyen. Nem túl gyakran fordult elő, hogy egy arénában harcoló gladiátornak lefelé fordított hüvelykujjal jelezték, hogy legyőzték, és meg kell halnia. A történészek még mindig nem biztosak abban, hogy valóban ez a gesztus helyes értelmezése, mert nincs rá bizonyíték. Ez megint egy olyan feltevés, amit a hollywoodi filmekből ismerhetünk.
- Látta az 1960-as Spartacust, Stanley Kubrick klasszikusát, Kurk Douglas főszereplésével?
- Nagyszerű film, s nagyon objektíven közelíti meg a történelmi tényeket. Sikeresen ábrázolta a Római Birodalom legnagyobb rabszolgafelkelését, ami az egész birodalom létét megkérdőjelezte. A film nagyon jól bemutatta mindezt, dokumentálva valamennyi csatát. A szereposztás szintén kiváló volt; Laurence Olivier kitűnően játszott, Peter Ustinov Oscar-t nyert a legjobb mellékszereplő kategóriában, Kirk Dougles a kor kiemelkedő színészei közé tartozott, valamint ő volt a film egyik producre is.
- Az ön által alakított „új” Spartacus mennyiben különbözik?
- Én a film hollywoodi változatában játszom majd, ahogy Kubrick jellemábrázolása is hollywoodinak számított abban az időben. A forgatókönyvvel együtt érkezett egy olyan megjegyzés is, hogy ez csupán egy piszkozat, ami azt jelenti, hogy a párbeszédek kapnak nagyobb hangsúlyt.
- Egyszer azt nyilatkozta, hogy az edzőtermet szörnyen unalmasnak találja, és inkább teniszezéssel és úszással tartja magát formában. Ahhoz, hogy egy lázadó gladiátort alakítson, jó formában kell lennie. Miből áll a fizikai felkészülése?
- A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a konditerem unalmas – elmész, súlyokat emelgetsz, futsz. Én még nem untam meg, mert van motivációm. A munkám miatt csinálom, és ezért bármit hajlandó vagyok megtenni: hízok, fogyok ha kell, vagy építem az izmaimat. Ha tényleg tökéletesen akarom végezni a munkám, akkor semmi sem túl nehéz. A film miatt van egy személyi trénerem, aki velem dolgozik, bíztat, hajt, és pontosan tudja, hogy mit és hogyan kell tennem az eredmény érdekében. Április 1- jén kezdtem el edzeni, és néha több mint napi 3 órát töltök ezzel. A forgatás május végén kezdődik, szerintem addigra kész leszek.
- Meg kellett változtatnia az étrendjét emiatt?
- Mérsékelt diétán vagyok. Nem eszek kenyeret és tésztát. Nem azért, hogy fogyjak, hanem, hogy az izomtömeget növeljem.
- Egy filmszerepre készülés az életmódban is változást jelent. Mikor tud jobban tanulni: nappal vagy éjszaka?
- Amikor kevés időm van egy szerepre, bármikor tudok tanulni. Akár nappal is. De igazából az éjszaka az ideális számomra ilyen szempontból. Akkor tudok a legjobban koncentrálni és megjegyezni a szöveget. Nem szól a telefon, nem érkezik fax, nem közlekednek repülők a házam felett, a kertben sem dolgozik senki. Középiskolás korom óta ilyenkor tanulok.
- Még mindig nehézséget okoz, ha angol szöveget kell kívülről megtanulnia?
- Négy éve élek Los Angeles-ben és már sokkal könnyebb, mint korábban. Kezdetben nagyon kimerítő volt, az agyam nagyon hamar kifáradt. Mostanában már könnyen el tudok olvasni egy egész forgatókönyvet 2-3 óra alatt anélkül, hogy elfáradnék, és ugyanez igaz a könyvekre is. Korábban, akárhányszor csak el akartam olvasni egy könyvet angolul, meg kellett kérjem a szüleimet, hogy küldjék el nekem, így megvolt horvátra fordítva is. Már nem okoz problémát, ha angolul kell olvasnom, de még mindig sokkal könnyebb horvátul, hiszen már milliószor használtam a különböző kifejezéseket. Alkalmanként még most is előfordul, hogy olyan szóval találkozom, amit még sohasem hallottam, de azért ez elég ritka.
- Mi volt az utolsó könyv, amit angolul olvasott?
- Steven Begster „Voyager” című könyve – egy sci-fi.
- Milyen szerepeket játszik szívesen, és milyenekre vágyik?
- Ahogy szeretem a sci-fi könyveket, éppúgy a filmeket is, és szívesen látnám magam egy ilyen jellegű filmben. De nincs olyan túl sok jó sci-fi film, kb. minden 10-ből 1. Hogy szerepelnék-e vígjátékban? Nos, annyira nem vagyok oda érte. Nem hiszem, hogy komikus alkat lennék. Bár igazából minden a forgatókönyven múlik. Ha az jó, akkor más nem számít. És hogy mit szeretnék nagyon-nagyon-nagyon? Egy olyan karaktert játszani, mint amilyen a kedvenc filmem, a „Rettenthetetlen” hőse. Idén jutottam a legközelebb ehhez az álmomhoz, amikor megkaptam Spartacus szerepét.
- A színjátszást munkának vagy inkább szórakozásnak tekinti mostanában?
- Őszintén szólva miután elfogadtam Kovac doktor szerepét a Vészhelyzetben, kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz ugyanazt a karaktert játszani 4 éven keresztül. Eddig ez volt a legjobb szezonom, és nagyon boldog vagyok emiatt, mert most kapom a legjobb részeket a sorozatban. Ez munka is. Például nem beszélek franciául, de Hawaii-on kb. 12 jelenetben franciául kell játszanom. Néha minél kisebb szerepet kapok egy epizódban, annál kevésbé van kedvem dolgozni. Nem találom érdekesnek. Egyszer előfordult, hogy valakinek össze kellett varrjam a sebét, és összesen 2 mondatot kellett mondjak. Figyelmetlenül csináltam, és amikor egy hónappal később néztem magam a tv-ben, ezt mondtam: „Ilyen soha többé nem teszel, idióta! Rossz voltál!” Szóval kisebb szerepet játszani nehezebb. Ha nagy szerepem van, akkor az egész szórakozás.
- Szeretne egy nap rendező lenni?
- Nem tudom. Még túl korai erről beszélni. Még sok munka van előttem. Nem igazán foglalkoztat az a gondolat, hogy saját filmet készítsek, de producerként szívesen közreműködnék. Szeretnék valakivel együtt dolgozni a forgatókönyven, belevinni a saját történeteimet, és egy íróval továbbfejleszteni.
- Mi hiányzik legjobban amikor hazamegy Horvátországba?
- Olyan kevés időt töltök otthon, hogy egyszerűen nincs időm hiányolni semmit, kivéve a házamat. Horvátországban még mindig nincs saját házam. Ez azért van mert nem lenne időm benne lakni. Nemrég vettem egy új számítógépet egy hatalmas monitorral, és van egy őrült videójátékom. Egy fárasztó forgatási nap után szeretek felmenni a netre és játszani a világ minden részén élő emberekkel. Fél óra játéktól teljesen kikapcsolódok. Ez például hiányozna Horvátországban, úgyhogy azt tervezem, hogy megveszem és feltelepítem a bátyám gépére is. De több dolog is hiányozna ha legalább három hónapot töltenék otthon.
- Honnan ered a magasság és a világűr iránti vonzalma? Egyszer még egy amerikai harci géppel is repült.
- Van egy régi történet amit még eddig sosem mondtam el a sajtónak. Tudja, hogy mennyi gyerek szeretne pilóta vagy űrhajós lenni. Néhányan hosszú ideig kitartanak az álmuk mellett, mások hamar feladják, de én még mindig kitartok mellette. Már gyerekként a világűr, a repülés, és a sci-fi megszállottja voltam. Sok nyarat töltöttem Kaątelában Danka nénikémnél és Franjo bácsikámnál. Akárhányszor ott voltam, mindig könyörögtem a nagybátyámnak, hogy vigyen ki a repülőtérre. Imádtam nézni azokat a hatalmas orosz gépeket, amiknek a hangjába beleremegett az egész reptér. Még kisfiú voltam, és ez teljesen lenyűgözött. Akkoriban zeneiskolába is jártam, mert szerettem volna megtanulni gitározni, de nem voltam valami ügyes, és emiatt a testvérem és a nagybátyám úgy neveztek, hogy „Goran, a földönkívüli, a bukott zenész”. Van egy gitárom itt Los Angelesben, néha játszom rajta csak úgy, a saját szórakoztatásomra. El tudok gitározni néhány David Bowie és Miąo Kovač dalt.
- Szeret gyorsan vezetni is…
- Egyszer részt vettem egy jótékonysági autóversenyen. A verseny előtt rendes szakemberektől megkaptunk minden utasítást, és részt vettünk egy 5 napos felkészülésen is. Érdekes volt amikor egy kanyart túl gyorsan vettem be és nekicsapódtam a falnak, ami előtt gumiabroncsok voltak felpakolva. Bár kb. 100 km/h sebességgel mentem, sértetlenül megúsztam. De hihetetlen érzés volt, mintha lelassult volna az idő, és úgy tűnt mintha egy másodperc öt másodpercig tartana.
- Milyen a temperamentuma? Mi hozza ki a sodrából?
- Felidegesít ha valaki késik. Ha valamilyen oknál fogva én kések el, fájni kezd a gyomrom. De ami igazán feldühít az az, ha valaki pletykákat terjeszt rólam vagy a családomról. Sosem fogom megérteni, hogy miért jó az ha kitalálnak mindenféle történetet. Különösen ha Ivanával kapcsolatos, aki csak mint ismert szülők gyereke és mint a feleségem érdekes számukra. Egy barátom egyszer azt mondta, hogy azt a pletykát hallotta, hogy csak az apja miatt vagyok Ivanával. Teljesen padlón voltam idegileg, mert ennek semmi köze a valósághoz. Mindenki tudja, hogy amikor először megláttam Ivanát, fogalmam sem volt, hogy ki az apja. Honnan tudtam volna? Akkor jelent meg róla először kép az újságokban miután már elkezdtünk járni, és nem is tudtam a vezetéknevét amíg egy barátom - aki bemutatott minket egymásnak – meg nem mondta. Be kell valljam, hogy mindketten aggódtunk amiatt, hogy mivel kell majd szembenéznünk amikor mindenki megtudja, hogy együtt vagyunk. Végül rájöttünk, hogy nincs értelme ezen rágódni, és hogy nem az újságok határozzák meg az életünket vagy azt, hogy kibe szeretünk bele. Ami a „Vrdoljak-féle kapcsolatok”-at illeti, akkor már volt ügynököm Amerikában, szóval Tončinak jelenthetett volna előnyt, hogy ismer engem, és nem fordítva. Mindezek után mi okom lett volna, hogy az apja miatt vegyem feleségül? Az ilyen történetek nagyon fel tudnak idegesíteni. Szerencsére mostanában már nem nagyon fordul elő ilyen, vagy egyszerűen csak már nem törődünk vele. - Az ön számára mi jelenti a legnagyobb támaszt az életben?
- Ha a feleségem nem lenne velem, nem tudom, hogy mihez kezdtem volna. Nekem, aki megeszik napi 1 kg kenyeret (amit most nem tehetek meg a Spartacus forgatása miatt) nagyon nehéz lenne ha Ivana nem lenne itt. Napi kétszer főz, hogy ne érezzem, hogy egy ideig nem ehetek kenyeret és tésztát. Idén nem kaptam sok ajánlatot, és mielőtt megkaptam Spartacus szerepét, azt hittem, hogy egyáltalán nem lesz munkám ezen a nyáron. Megőrülnék ha három hónapon keresztül nem lenne semmi dolgom. Nem úgy mennek a dolgok ahogy az emberek gondolják: elmegyek a meghallgatásra és minden oké. Ez egy nagyon stresszes időszak volt. Sokszor kimerülten és idegesen jöttem haza, de Ivana türelmes volt, és elviselt. Aztán jött a Spartacus, és mostmár ismét minden a régi. Pezsgővel ünnepeltük meg Meghívtunk néhány barátot, én pedig grillezett halat készítettem.
- Idén ünneplik a 4. házassági évfordulójukat. Mit terveznek ez alkalomból?
- Ivana eljön Hawaii-ra meglátogatni. Bár nem szeretek ajándékokat venni születésnapra vagy más ünnepekre, azért mégis ráveszem magam. Szörnyű ajándékvásárló vagyok, de Ivana nem bánja. Azonkívül az ilyen dátumok az idő múlására emlékeztetnek, bármennyire patetikusan hangzik is. Akárhányszor 5 óránál többet alszok, az az érzésem, hogy valamit elmulasztottam, és ezt nem szeretem. Jobban szeretek meglepetésszerűen ajándékozni. Jeles napoktól függetlenül szeretem valamivel meglepni az embereket, és amikor megkérdezik, hogy miért kapják, egyszerűen csak annyit mondok, hogy: „Mert szeretlek.”
AJÁNLOM AZ OLDALT
